Férfiakkal szemben diszkriminatív jogszabályok


Az, hogy egy állam jogszabályai biztosítsák e az egyenjogúságot, kiemelten fontos szempontja a nemek egyenlőségének is.

Bár 2017-et írunk, Magyarországon a nők és a férfiak még mindig nem egyenjogúak. Összegyűjtöttük a diszkriminatív törvényeket.

Figyelemre méltó, hogy kivétel nélkül mindegyik a férfiakat különbözteti meg hátrányosan. Ezek közé tartozik Magyarország Alaptörvénye, a nyugdíjtörvény, a hadkötelezettségre, illetve a HPV oltásra vonatkozó törvény, számos, az apákat hátrányosan megkülönböztető törvény, továbbá bizonyos munkavédelmi törvények is.

Miközben az Alaptörvény XV. cikk 3. pontja szerint “A nők és a férfiak egyenjogúak”, ennek teljes mértékben ellentmond ugyanezen cikk 5. pontja:
(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.

Hogy lehetnének Magyarországon a férfiak és a nők egyenjogúak, ha az külön intézkedésekkel kell védi a nőket?

Mi már korábban is felhívtuk arra figyelmet, hogy ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy míg a nők bármilyen hátrányos megkülönböztetése alkotmányellenes, addig az alkotmány deklarálja, hogy a férfiak jogait a végtelenségig lehet nyirbálni.

És ez a feltételezés minden kétséget kizáró módon be is igazolódott, miután a férfiak egyenlő nyugdíjazását célzó népszavazási kezdeményezést az Alkotmánybíróság azzal indoklással utasította el, hogy a kedvezőbb elbánásra a nőknek “Alaptörvényben biztosított joga van”:

A nőket az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján külön védelem illeti meg, és a fokozott védelem követelményére tekintettel is nyugdíjra való jogosultságuk más lehet, mint más személyeknek. Mindkét szabályból az következik, hogy a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt, a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján különösen az állami nyugdíjra jogosultság (a törvényben szabályozott jogosultsági feltételek meghatározása) területén. Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésének feltételes megfogalmazásából szövegszerűen az következhetne, hogy a nők előnyben részesítése egyes nyugdíjszabályok vonatkozásában a törvényalkotó számára biztosított lehetőség csupán. Azt azonban feltétlenül meg lehet állapítani, és a jelen ügyben vizsgált alkotmányjogi panaszok szempontjából annak van jelentősége, hogy az Alaptörvény valamennyi, a „Szabadság és felelősség” című részben szereplő szabálya, így XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata is, érvényesülhessen a törvényhozó belátása szerint.

A nőknek ehhez Alaptörvényben biztosított joguk van. A hitelesített népszavazási kérdés – akár az NVB, akár a Kúria jogértelmezését kell figyelembe venni – a lényeges tartalma szerint arra irányul, hogy a nyugdíjba vonulás lehetőségét a férfiak számára is a nők számára biztosított kedvezményekkel, vagyis azonosan tegyék lehetővé. Ez azt jelenti, hogy mind a XV. cikk (5) bekezdése, mind a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata érvényesülése elé az eredményes népszavazás gátat emelne, azt lényegében kiüresítené.

Ahogy az ebből az AB indoklásból is kitűnik, nem csupán az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése különbözteti meg hátrányosan a férfiakat, hanem a XIX. cikk (4) bekezdése is, mely szerint:

Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.

Sőt, a XXXI. cikk (3) bekezdése is:

Rendkívüli állapot idején vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés határoz, a magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú, magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálatot teljesítenek.

2, Nyugdíjtörvény:

40 év munkaviszony után csak nőknek van lehetőségük nyugdíjba vonulni (Nők 40 program). A kormány ezt azzal indokolta, hogy ez a program a nők megbecsüléséről szól, illetve hogy a nagymamák így tudnak vigyázni a gyermekekre. (Ezek szerint a férfiakat nem kell megbecsülni? A nagypapák nem tudnak vigyázni a gyermekekre?)

“(2a) Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki
a, legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik”

Mivel a Nők 40 programmal párhuzamosan a férfiak nyugdíjkorhatára fokozatosan emelkedik (az a férfi, aki 1957-ben született leghamarabb 65 évesen mehet nyugdíjba), ezért egyre nő a különbség a férfiak és a nők nyugdíjazási ideje között. Míg akár egy 58 éves nő is nyugdíjba vonulhat, ha rendelkezik 40 év munkaviszonnyal, addig egy szinten 58 éves, 1957 után született, ugyanannyi munkaviszonnyal rendelkező férfinak 7 évig kell még dolgoznia ahhoz, hogy jogosult legyen nyugdíjra.

3, Hadkötelezettség:

“hadköteles: a hadkötelezettség bevezetését követően magyarországi bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárságú férfi(Ha hadkötelezettséget nem szüntették meg, csupán felfüggesztették).

4, HPV oltás:

A közhiedelemmel ellentétben a HPV nem csupán a méhnyakrák miatt veszélyes, hanem számos más daganatot okozhat, például a szájüregben és a végbélnyílásban is. A CDC (Amerikai Járványmegelőzési és Ellenőrzési Központ) adatai szerint a HPV évi 17 000 nő és 9 300 férfi haláláért felelős az Egyesült Államokban. A méhnyakrák (10 400 haláleset) és a szájüreg daganatai (9 000 haláleset) a legjelentősebbek. Az Egyesült Államokban és számos más országban minden gyermek számára azonos feltételek mellett, ingyenesen elérhető a védőoltás.

A Nemzetgazdasági Minisztérium rendelete azonban a szakmai tényekről és az egyenlő bánásmódról nem tudomást véve kizárja ingyenes oltóprogramból a fiúkat:

“(5) A Humán papilloma víros ellen a 12. életévüket betöltött és az általános iskola 7. évfolyamát végző lánygyermekek iskolai kampányoltás keretében az OEK VML-ben foglalt oktatási rend és az orvosszakmai szempontok figyelembevételével térítésmentes védőoltásban részesíthetők.”

5, Családtámogatási ellátások

A gyermek születését követő fél évben az anya 180 napos szülési szabadságra, és ezzel együtt csecsemőgondozási díjra (CSED, korábbi TGYÁS) jogosult, míg az apa csupán 5 nap “apaszabadságra”. Ez tulajdonképpen anyakvótának és apakvótának felel meg nemzetközi összehasonlításban, ezért érdemes megnézni, hogy ez miként viszonyul más országokhoz képest – ahol szintén hasonló rendszer működik:

Magyarország: 180 nap az anyáknak, 5 nap az apáknak (36x több jár az anyának)
Dánia: 126 nap az anyáknak, 14 nap az apáknak (9x több jár az anyának)
Svédország: 56 nap az anyáknak, 126 nap az apáknak (2,3x több jár az apának)
Finnország: 126 nap az anyáknak, 63 nap az apáknak (2x több jár az anyának)
Németország: 56 nap az anyáknak, 56 nap az apáknak (ugyanannyi)
Izland: 91 nap az anyáknak, 91 nap az apáknak (ugyanannyi)

Azt megszabni, hogy a gyermek születését követően 180 napig csak az anya maradhat otthon teljes juttatás mellett teljesen értelmetlen is, hiszen egy nemsemleges törvény semmiképp nem szabná gátját annak, hogy az anya maradjon otthon ha akar, de viszont nem hozná még hátrányosabb helyzetbe azokat az apákat, akik egyedül maradtak a gyermekükkel (pl. mert az anya elhagyta őket).

Ma a törvény szerint kizárólag abban az esetben mehet el az apa szülési szabadságra, ha az anya meghal, vagy egészségügyi állapota miatt kikerül a háztartásból. Ha az anya elhagyja az apát és a gyermeket, vagy a szülők úgy döntenek, hogy az apa marad otthon, akkor ez esetben az apa csak a lényegesen alacsonyabb összegű GYED-re jogosult az első félévben. Ha jobban belegondolunk, akkor láthatjuk, hogy ez nem csupán az apákkal szemben, hanem gyermekeikkel szemben is diszkriminatív.

Örökbefogadás esetén is hasonló a helyzet:

“A szülő nő jogosultsági feltételei”
(…)
A szülő anya helyett más személy jogosultságának feltételei
Csecsemőgondozási díjra a szülési szabadságnak megfelelő időtartam még hátralévő tartamára jogosultságot szerezhet
– a csecsemőt gondozó vér szerinti apa, ha a szülő nő az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák
– a csecsemőt gondozó vér szerinti apa, ha a szülő nő meghal, az elhalálozás napjától

“az a férfi, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha a gyermeket vele együtt örökbe fogadni szándékozó nő az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák”

az a férfi, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha a gyermeket örökbe fogadni szándékozó nő meghal, az elhalálozás napjától”

6, Felmondás tilalma

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény értelmében a gyermeket váró párok közül csak az anyák élveznek védettséget, a munkáltató a leendő apának felmondhat. A munkahelyi védelem nem a terhesség miatt indokolt, hanem azért mert a munkáltató számára kevésbé rugalmasabb, kevésbé terhelhető munkaerőt jelent egy kisgyermekes szülő, mint egy gyermektelen, a védelemmel azt lehet elkerülni, hogy a munkáltató még a gyermek születését megelőzve felmondjon a leendő szülőnek, illetve, hogy a gyermek születését követően is biztosítva legyen a család egzisztenciája. Más országokban –például Izlandon – a törvény a leendő apákat is védi.

7, Védett személyek

A Munka Törvénykönyvének van egy olyan része is, amely szerint a gyermek 3 éves koráig az anyák és a gyermeküket egyedül nevelő apák védett személynek számítanak. Vagyis egy átlagos család esetében, ahol az anya és az apa együtt neveli a gyermekét, csak az anya számít védett személynek, az apák ezúttal is diszkriminálva vannak…

A védett személy itt azt jelenti, hogy a munkáltató köteles a felmondást megindokolni, valamint csak abban az esetben mondhat fel ha nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.

8, Gyermekvállalással járó felelősség, önrendelkezési jog

Ma Magyarországon egy gyermek megszületése – a 48/1998. (XI.23.) AB határozatban foglalt női önrendelkezési jog egyik megnyilvánulásának, a terhességről való rendelkezés szabadságának következtében a nő döntésétől függ. Azonban itt nem csak arról van szó, hogy a nő itt döntést hoz a saját testéről, hanem döntést hoz arról is, hogy kívánja-e vállalni a gyermekvállalással járó felelősséget is. Ha kívánja, lemondhat erről a felelősségéről. A férfiaknak ugyanerre a magyar jog nem biztosít lehetőséget.

A férfinak önrendelkezési szabadságán belül elvitathatatlanul azonos jogokkal kellene rendelkezni – vagyis egy férfinak a terhesség tudomására jutásakor ugyanúgy biztosítani kellene a döntéshozatal lehetőségét arról, hogy kívánja-e gyermeket, azaz kívánja-e vállalni az azzal járó felelősséget.

A nők esetében ez a szabadság nem csak a terhesség, hanem még az élveszületés bekövetkezte után is definált. Ugyanis a nő, amennyiben – a terhességét megtartva – szülése után mégis úgy dönt, hogy nem kíván szülővé válni, jogszerűen örökbe is adhatja a gyermekét. Esetében tehát az anyasághoz, mint tényhez nem tartoznak olyan kötelezettségek, mint az apaság esetében.

Forrás: Dr. Pálfalvi Andrea: Maradéktalan-e a férfiak önrendelkezési joga?

Végül még egyszer emeljük tekintetünket az Alkotmánybíróság egyik “örökbecsű” mondatára, hogy végképp tudomásul vehessük mi a helyzet ma Magyarországon:

a nők – a férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt