A Férfihang Civil Társaság egy online kérdőíves közvélemény-kutatást végzett az Isztambuli Egyezmény ismertségével,illetve azzal kapcsolatban, hogy az emberek hogyan vélekednek az Isztambuli Egyezmény egyes pontjairól.
A kérdőív
Három témakörben kérdeztük meg az embereket:
- Hallottak-e már az Egyezményről, meg tudnák-e mondani, hogy mi az.
- Mennyire ismerik az Egyezmény rendelkezéseit.
- Mennyire értenek egyet e rendelkezésekkel.
A kérdezés online kérdőív formájában történt. A minta nem reprezentatív, nem véletlen mintavétellel készült, tehát ez alapján általánosítani nem lehet az alapsokaságra vonatkozóan. A feltáró jellegű kutatás céljául azt tűztük, hogy ráirányítsuk a figyelmet az Egyezmény egyes pontjaira, hogy képet kaphassunk arról, hogy a megkérdezett emberek hogyan vélekednek azokról.
Az elvégzett kutatás egy iránymutatás egy olyan témában, melyben álláspontunk szerint fontos lenne a későbbiekben véletlen mintavételen alapuló és reprezentatív kutatásokat is végezni.
Mit mutatnak az eredmények?
Összességében azt látjuk, hogy a kérdőívet kitöltők többsége nem rendelkezett pontos ismeretekkel az Isztambuli Egyezménnyel kapcsolatban.
A válaszadók többsége (mintegy háromnegyede) nem tudott arról, hogy az Egyezmény…
- arra kötelezi az államot, hogy elismerje, hogy a férfiak a nőket erőszakos elnyomásban tartják.
- arra kötelezi az államot, hogy elismerje, hogy a családon belüli erőszak a nők erőszakos elnyomásának az eredménye.
- hogy semmilyen kötelező segítségnyújtást nem ír elő az erőszak fiú és férfi áldozatai számára.
- kötelezővé tenné a gyermekek nemi sztereotípiáktól (vagyis szokásos nemi szereposztásoktól) mentes nevelését az iskolarendszer minden szintjén.
- szabad bevándorlást engedne meg Magyarországra bármely országból a nőknek, ha megállapításra kerül, hogy hazájukban nagyobb a lehetősége annak, hogy családon belüli erőszak vagy más nők elleni erőszak áldozatai lehetnek.
Tekintettel az Egyezmény által rögzített rendelkezések súlyára a férfiáldozatok kirekesztésén és hátrányos megkülönböztetésén túl további kérdéseket vet fel az Egyezmény jogrendbe iktatásának demokratikus jellegét illetően az is, ha a közvélemény nem ismeri a ratifikálni kívánt Egyezmény tartalmát.
A fenti rendelkezésekkel a válaszadók nagyobb része nem értett egyet. Különösen figyelemreméltó az, hogy több mint négyötödük nem ért egyet azzal, hogy Magyarországon más törvényi előírások vonatkozzanak a nőkre és a férfiakra, miközben az Isztambuli Egyezmény kifejezetten a nők védelmében intézkedések sorára kötelezné Magyarországot. Nem látunk jelentős különbséget a válaszadó férfiak és nők között: a férfiak és a nők válaszai közti eltérés 15%-on belül van minden válasz esetében.
Meglátásunk szerint mindez ugyancsak megerősíti azt, hogy az Isztambuli Egyezmény ratifikációja helyett szükségszerű lenne ezt a kérdést demokratikus vitára bocsájtani. Azt gondoljuk, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak védelme érdekében az Isztambuli Egyezmény helyett egy másik, társadalmi konszenzuson alapuló megoldást kellene kidolgoznia a kormánynak, mely figyelembe veszi a férfi – és a női áldozatok szempontjait is, és amely nem tartalmaz olyan intézkedéseket, mely a demokratikus vitát megkerülve a családon belüli erőszak elleni fellépés leple alatt ír elő egyéb kötelezettségeket az ország számára.
Grafikonok
